Sosem voltam a kendők nagy szerelmese (a sálaké annál inkább), mert mindig nagyon erőltetettnek éreztem őket magamon. Fiatalon úgy éreztem, hogy a nyakba kötött kendőkkel mindig feljebb akarok lőni (úgy értem, az idősebb korosztály felé), mostanra meg egyébként még mindig az az érzésem, hogy valahogy öregít. Megvizsgálva az érzéseimet úgy, hogy a szememet próbáltam távolabbra helyezni a vizsgált kérdéskörtől, rá kellett jönnöm arra megint, hogy az averziómat a helyes styling tudja semlegesíteni. ( Talán! Ebben mondjuk addig nem vagyok biztos, amíg ki nem próbálom magamon.)

Ha úgy érzed, hogy valamilyen ruhadarab öregít, akkor sokszor megoldás lehet, ha a környező ruhadarabokat a fiatalos, lendületesnek tűnők közül választod ki és máris kiegyenlítődnek az erőviszonyok, eredményezve egy izgalmas összhatást is akár. Azaz: az én esetemben, ha kendőt akarnék mégis kötni (elnézve a lenti képeket egyébként akarok), akkor annyi a teendőm, hogy ne akkor kössek, amikor magas sarkúban, ceruzaszoknyában és blúzban-zakóban megyek egy találkozóra, mert lehet, hogy megint csak úgy érezném, valaki olyan volt a stílustanácsadóm, aki nem rezonál velem. Pedig egy jó stílustanácsadó ilyen. Viseljem inkább akkor, amikor fehér póló van rajtam, farmer és fehér tornacipő, vagy ceruzaszoknya, de nem zakóval, hanem bőrkabáttal, vagy ha mondjuk oversized parka bokacsizmával.

Azt döntöttem el év elején, hogy idén nyitottabb leszek magam is, s csak annyit kérek tőletek, amit én is meg tudok valósítani. Ha nekem van erőm kísérletezgetni és levonni a konzekvenciákat (ez fontos), akkor ti is bátran próbáljatok ki olyan ruhadarabokat, amiket mondjuk a ráhatásom nélkül nem vennétek le a sztenderről. Nekem nincs stílustanácsadóm, szóval eggyel nehezebb helyzetben vagyok, mint ti, mert nekem önuralmat kell gyakorolnom magam felett, nektek meg csak könnyedén próbálkozni! 🙂