Megmondom őszintén, még sosem öltöztem be Halloweenkor, de most én voltam a szervezője és stylistja az egyik fővárosi ilyen tematikájú partynak, úgyhogy kipróbáltam a “mexican skull” stílust. Az is az igazsághoz tartozik, hogy kapkodás volt az egész és nem outfit posztnak szántam az aktivitást, de aztán lett annyi kép, hogy gondoltam, megmutatom nektek a végeredményt. A smink ötletének alapja az volt, hogy az arcom egy részét szerettem volna megtartani beauty sminkben, a másikat viszont teljesen kisminkelni mexikói halott menyasszony stílusra. Az sem volt kérdés, hogy az egész outfitet megpróbálom a stílusosságon belül megtartani, ugyanakkor a fotózás erejéig picit szexivé tenni. A valóságban ez a hatalmas maxi szoknya mindent takar(t). 🙂

Most már évek óta figyelem ezt a halloweeni őrületet, ami itthon is hatalmas érdeklődésre tart számot – és úgy látom, hogy gyakorlatilag felváltotta a farsangot. Kétlem, hogy mindenki képben lenne ennek a kelta és római hagyományokon alapuló ünnepnek minden részletével, de talán nem is ez a cél – persze, csak ha ebben a kérdésben a felszín a mi miliőnk. Ilyenkor egy kicsit mindenki kibújik a bőréből, ráadásul belebújik egy “rosszabba”, amit mindig kéjes izgalom leng körül. Farsangkor lehetőségünk van akár jó karakternek is öltözni, ilyenkor viszont szinte kötelező a rossz és így azok is bátrabbak lehetnek, akik egyébként inkább visszafogottak. Létjogosultsága lesz a rosszabbik énünknek és valljuk be, ez ad némi szabadságot ideig-óráig.

Számomra is érdekes és tanulságos volt egyébként ez az egész parádézás. Él az emberekben egy bizonyos, általuk  – s persze  általad – kialakított kép rólad. Gondolnak rád valahogy: úgy, ahogy a hétköznapok többségében látnak, megszoktak, s ha előrukkolsz valami teljesen szokatlannal, akkor idő kell ahhoz, hogy azt tudják hova tenni. Ilyenkor nemcsak te billensz ki az egyensúly(od)ból, hanem a külső szemlélőnél is ezt éred el. Lehet, hogy csak egy pillanat az egész, de keletkezik egy kis zavar – ezt most magam is tapasztaltam és jót mulattam rajta. Mindenesetre akkor, abban a zavart keltő pillanatban megfogadtam, hogy ebben a blogbejegyzésben is mindenkit bátorítani fogok arra, hogy merjen újítani, vagy ami még fontosabb: merje felvállalni magát akkor is, ha esetleg más is van benne, mint amit a környezete elvár tőle. Ez az elvárás annyi nőben (és persze férfiban is) okoz diszharmóniát, hogy az nem is igaz – pedig lehetne másként is.

Görög Zita mondta az egyik sokadik forgatás utáni szünetben, hogy “… nem is vagy te olyan tünci kis lány, mint amilyennek gondoltunk az elején.” Nem, tényleg nem vagyok olyan “tünci”, de hát az ember viselkedik is, szerepeket is betölt, meg hozza azokat a “formákat”, amikben otthonosan, magabiztosan mozog. Mindezek azonban nem jelentik azt, hogy egy ember csak ilyen vagy olyan lehet – más kérdés, hogy kiknek mutatja meg a többi arcát.

Mostanra elmondhatom, hogy rengeteg nőt öltöztettem fel és két típust tudnék markánsabban elkülöníteni. Az egyik az, akinek a stílusa, a megjelenése hosszú-hosszú évek óta konzekvensen ugyanolyan. Nincsenek kilengések, nincsenek át- és átlépések az általa általánostól elütő területekre, csak az van, ami kiszámítható, ami félre nem érthető, ami amolyan második bőrként tapad hozzánk. Ennek a nőnek nincsen ezer arca, ennek a nőnek egy arca van. Mielőtt bárki magára ismerne és elgondolkodna azon, hogy ez most jó, vagy, sem, szeretném megnyugtatni, hogy egyik típus sem rosszabb vagy jobb a másiknál. Míg ez előbbi állandóságot, megnyugvást, biztonságot nyújt “viselője” és környezete számára, addig a másik pont a változatossága miatt sokszor ezek ellentétét hordozza. Ne feledjük a nagy kedvenceimet, az ellentétpárokat és a hozzájuk kapcsolható negatív vagy pozitív előjeleket, hiszen az éremnek mindig két oldala van. Ehhez kapcsolódik egy kedves tanmesém, ami azt pedzegeti, hogy valami áldás-e, vagy átok? Ismeritek vajon? Ha nem, leírom egy másik bejegyzésben.

Szóval nézzük csak meg példának okáért a kiszámíthatóság – kiszámíthatatlanság párosát!

Kiszámíthatóság: + előjelű, ha szeretjük, ha lehet tervezni, ha nem vagyunk rugalmasak, ha biztonságot nyújt az állandóság és ha nehezünkre esik befogadni az újat.

Kiszámíthatóság: – előjelű is lehet, ha kívánjuk az izgalmakat, a változást, ha minket a mozgás tart életben.

Kiszámíthatatlanság: + előjelű, ha kívánjuk az izgalmakat, a változást, ha minket a mozgás tart életben.

Kiszámíthatatlanság: – előjelű, ha szeretjük, ha lehet tervezni, ha nem vagyunk rugalmasak, ha biztonságot nyújt az állandóság és ha nehezünkre esik befogadni az újat.

Szóval fogadjuk el, hogy ki ilyen, ki olyan, s legyünk nyitottak akkor, amikor valaki valami újjal rukkol elő – a változás nem rossz, csak olykor belezavar a jól megszokott és kiszámíthatóságon (már megint ez) alapuló rendszerünkbe. Arról nem is beszélve, hogy más bátorsága az új iránt bátorsággal és kíváncsisággal ruházhat fel bennünket is, s innentől indul csak igazán a kaland!

(Ha rákattintotok a képre, felugrik nagyban).

Fotó: Berta Sándor

Szoknya: Sugarbird
Szandál: Zara
Csipkés body: H&M
Bőrkabát: Miss Selfridge
Hajpánt: Claire’s

Marcella