Author: Kovács Marcella

Nem mondom, hogy nem esem hanyatt egy-egy álomszép ruhakölteménytől, vagy ne tetszene egy-egy bohém, vagy eklektikus összeállítás, de legalább ugyanilyen hatással vannak rám a minimalista, letisztult, homogén, monochrome szettek. Valahogy úgy érzem, hogy az utóbbi összeállítások sokkal jobban hagyják a személyiség láttatását, sokkal inkább helyezik azt előtérbe. Gondold végig: ha belépsz valahova egy feltűnő, izgalmas ruhában, mindenki annak a részleteit fogja vizslatni: elidőzik a virágokon, a flittereken, elgondolkodik azon, hogy tetszik-e ez neki, jó választás volt-e hozzá az a cipő, amit felvettél, nem túl hivalkodó-e, illik-e hozzád egyáltalán, és még sorolhatnám a szinte tudattalanul, de mindenképpen halkan hömpölygő kérdéseket, amiket te is felteszel magadnak egy hasonló szituációban. Minimalista, vagy kellően letisztult szetteknél a szem és az értelem gyorsan felfogja a látottakat,...

Ez a poszt leginkább magamnak szól. Nem tetszett a legutóbbi felismerés, ami arra irányult, hogy amint picit hűvösebb van, én szinte csak feketét tudok hordani. Gondolkoztam, hogy miért van ez így, miközben vannak színes holmijaim, és nagy nehezen rájöttem. Mivel nem nagyon találok megfelelő anyagú és testszínű harisnyát, ezért sok denes feketét veszek fel, amihez  a legtöbbször fekete bokacsizmát/magas sarkút húzok, és szinte adja magát a többi fekete is. Szóval rá kellett jönnöm, hogy a harisnya az oka mindennek - régebben azt hittem, hogy a csizmám, ami szintén fekete. A sok feketét ellensúlyozandó legalább színes kesztyűt, vagy kabátot veszek fel, olyanokat, mint ezek itt. A legkedvesebb kabátomat az F&F-ben vettem, és vagy limitált szériás volt, vagy csak másoknak nem jött...