Nagy vesszőparipám a körömlakk is (Miért, még mi?!), mert vagy finoman, szolidan kiegészíti az egész megjelenésünket, vagy pont elrontja. Egy másik posztban részletesen kifejtem, hogy mi is a bajom az itthoni körömlakkozás-kultúrával, de most ennél sokkal izgalmasabb dologról szeretnék hírt adni.
Lakkozni szeretem a körmöm (ez még nem a hír), de nem gél lakkoztatom, mert egyszerűen sajnálom rá az időt. Hogy egy helyben üljek semmit téve olyan hosszú ideig, amíg elkészül mind a tíz ujjam, olyan luxus nekem, amit nem engedek meg magamnak. Persze, kell az énidő, de az nem énidő, hogy lakozzák a körmeimet - csak mondom, mert ez az énidő is valahogy eléggé félre van értelmezve már egy ideje, ha nem a kezdetektől.
A szeptembert külföldön fogom tölteni és arra...
Continue reading