Featured Posts

a
View Post
4 aug

Lapos vs. magas sarkú

Hogy általában milyen a nő és a magas sarkú viszonya?

  1. Van, aki abban jön a világra.
  2. Van, akinek egy élet is kevés, hogy jó kapcsolatba kerüljön vele.
  3. Van, aki fiatalon magas sarkakon járt, de egyszer csak észrevétlenül leszokik róla.

Szerintem én is magas sarkakon születtem és úgy tűnt számomra, soha nem jön el az az idő, amikor a laposra fog esni a választásom. Eljött. Mondjuk inkább pszichésen, fizikailag fájdalmasan, lelkileg nyomasztóan, de eljött és aztán maradt. Volt az életemben egy szakasz, amikor komoly belső vívódásaim voltak atekintetben, hogy menni, vagy maradni – egy kapcsolatban, ami (illetve amiben inkább aki) rossz irányba fejlődött. Korábban játszi könnyedséggel viseltem az egyébként extrán magas sarkú cipőimet, majd éreztem, hogy a bal lábamra már laposban is alig bírok ráállni, nem még magas sarkúban. Az edzéseimet is könnyített verzióban tudtam csak kivitelezni, s bár mindenki mondta, hogy menjek el orvoshoz, pontosan tudtam: amint lesz bátorságom kimondani, hogy vége, el fog múlni a lábfejemben a fájdalom. Nem lepődtem meg, amikor ez így is történt – igaz, azért kb. háromnegyed évet még szenvedtem döntésképtelenségem eredményeképpen, felszúró fájdalmak kíséretében, de legalább mindig emlékeztetve voltam: most van itt az ideje döntened! Mindenesetre e belső vívódós időszakban megszerettem a lapos cipőket, a sportosabb szetteket és szép számú gyűjteményem lett belőlük is. Ma már a legtöbb ruhámat fel tudom venni magas sarkúval és lapossal is, annak ellenére, hogy balerinám (ki nem állhatom – s egészségtelen is, tudtad?!) egyetlen egy sincs. Érdekes megfigyelésem, hogy ugyanaz a hangulat és szett mennyire képes megváltozni és egyúttal az én viselkedésemet és viszonyulásomat is megváltoztatni csak azáltal, hogy a hozzá választott cipő milyen.

Nem tudnék állást foglalni atekinteben, hogy ez a kicsit keleties hangulatú, szaténos-kimonós szett melyik cipővel jobb-e… mindkettővel más az üzenet. S hogy mire figyeltem, amíg párosítottam a darabokat? Fontos volt, hogy a kimonón található fekete hímzés valahogy visszaköszönjön, kicsit meg legyen erősítve: így találtam rá a Rosetti hatalmas, fekete csipkés fülbevalójára és karkötőjére, amihez remekül passzolt egy nagyon-nagyon régi gyűrű szettem, ami egyébként lila volt, én festettem át fekete körömlakkal. 🙂 Figyeltem arra is, hogy a nadrág-kimonó selymes szaténfényét egy kicsit visszavegyem a top durvább anyagával és a cipők, táskák erősebb és karakteresebb textúrájával.

Hja, és a legfontosabb. A kimonó színe nem áll nekem jól. Tél típusként a hűvös, jeges árnyalatok, a drámai, markáns színek állnak jól, nem az ilyen meleg, arany, sárgásan fénylő darabok, de: a kimonó hangulata, a szett, amit megálmodtam, magával ragadott, úgyhogy “téliesítenem” kellett, amennyire csak lehetett, ezért lett aztán minden fekete-fekete, amiben annyira otthon érzem magam.

(Black is my happy colour).

Fotó: Máth Szilvi
Kimonó, nadrág, top: DAARLA
Táska: Furla, F&F
Cipő: Calvin Klein, Zara
Ékszer: Rosetti
Napszemüveg: I am