Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy miről szóljon ez az outfit bejegyzés inkább: a szoknyáról, vagy a táskáról,  hiszen mindkettőt annyira szerettétek az előzetesen megmutatott képek alapján. Elmesélem inkább azt, hogy hogyan választottam a szoknyához felsőt, hiszen az öltözködés esszenciája részben abban áll, hogy mihez milyen darabokat választunk. Soha ne önmagában vizsgáljuk a ruhadarabokat, mert az botorság lenne. Ha önmagukban megállnának rajtunk, akkor nem lenne annyi “hazavágott” megjelenés, egy-egy karakteres, vagy remek darab elvinné a megjelenésünket, nem? Hát ez pont így van, de általában negatív irányban: egy-egy darab elviszi az egyébként csodálatosnak indult lookunkat jobb napokat is megélt irányba. Már mondtam nektek, hogy nem szeretem a nagyon egyértelmű választásokat – talán azért nem, mert általában az az egyszerűbb, a gondolkodást nem igénylő, és én is sokszor nyúlok ilyen megoldásokhoz a rohanó hétköznapokon. Az összes, a Facebookon általatok javasolt megoldás nagyon stílusos lett volna, de nem akartam fehér felsőt választani a szoknyához, sem semmi olyat, ami legalább annyira kifinomult, mint a szoknya. Kerestem valami kontasztot, amitől még ugyanúgy stílusos lesz a szett. Nem az volt a cél, hogy felvegyek egy neccharisnyát, arra egy zoknit, arra egy nyitott orrú cipőt és a végére összeálljon egy egészen meghökkentő look, ami lehet, hogy nagyon egyedi, de nem azt hozza, amit elterveztem. Így esett a választásom a sportosabb, durvább anyagú Levi’s ingemre, amit először ugyan betűrtem, de gondoltam megnézem milyen csomóra kötve. A fotókon látszik igazán, hogy milyen remekül mutat, hogy a szoknyában szerepel ugyanaz a szép, világos kék, mint amilyen az ing színe. Nagyon nem akartam fehér, vagy világoskék szandált vagy magas sarkút felvenni ehhez a szetthez – szerencsére nincs is ilyen színű lábbelim otthon. A szürke szandál színe is fellelhető a szoknyán valahol, ha jobban megnézi az ember, úgyhogy remek színharmóniába állt össze a szettem a végére. A táskámról mindenképpen ejtenem kell pár szót, mert remek választás, ha szeretitek azokat a kiegészítőket, amik praktikusak és a kezetek alá játszanak, amikor szükség van rá. Annyit jó tudnotok elöljáróban, hogy az olasz Coccinelle Arlettis kollekciójából való, amit azt jelenti, hogy minden táska a következőket tudja:

» Egyrészt kétarcúak, azaz viselhetjük őket aszerint, melyik illik jobban a szettünkhöz. Van egyébként  egyszínű is a kollekcióban, azt majd megmutatom külön képen.

» Viselhető rövid és hosszú pánttal is – a pánt hossza, formája sokszor határozza meg egy táska stílusát.

» Egyébként, ha egyik pántot sem kapcsolod rá a táskára, akkor akár még clutchként is funkcionálhat.

» A két oldal designja nem egyforma, ezáltal két különböző stílusú táskánk van egyszerre: az egyik oldala egyszerű, visszafogott, csak a márkajelzés látható rajta finoman, míg a másik oldalán a Coccinelle ikonikus csatja látható, ami karakterizálja a táskát.

A kiegészítők, bár nem látszanak különösebben, arany színűek, mivel a táska csatja is arany, holott én inkább ezüstös vagyok. A korlátot szerencsére nem nekem kellett lefestenem kékre, csupán elég volt a helyszínt megtalálnom. 🙂

Katt a képre, és akkor nagyban láthatod!

Fotó: Holecz Endre

(Ha te is szeretnél magadról ilyen szép képeket, akkor elengedhetetlen hozzá egy jó fotós: szívből ajánlom az enyémet, aki rajtam edződött, úgyhogy egyrészt türelmes, másrészt tudja, mit szeretnénk viszontlátni egy képen. Írj neki az alábbi címen, vagy írj nekem és akkor a stylingot is kitaláljuk!
Holecz Endre fotós: endre.holecz@fashiontime.hu)
Szoknya: butikárú
Ing: Levi’s
Szandál: Zara
Táska, karkötő:  Coccinelle

♡
Marcella