Valahogy mindig úgy hozza a Sors, hogy soha nem hagyom el Budapestet - csak repülővel. (Ez, az egyébként tényt megfogalmazó mondatom nem is olyan régen nagyon-nagyon kiverte a biztosítékot egy 8 fős férfi társaságban. Mondanom sem kell, hogy egész este kaptam az ívet, úgyhogy meg is fogadtam, ezt még egyszer nem mondom így ki senkinek, ha tény, ha nem tény.) Ugyanakkor szeretek élni a "ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" eszközével, úgyhogy nem tagadom, ez az igazság. Szeretek utazni, de ha már van egy kis időm, elrendezek körülöttem mindent és úgy döntök, hogy megyek, akkor valahogy mindig átlépve az országhatárt. Sokszor dolgozom hétvégente is - legtöbbször írok, stratégiát alkotok, vagy valamelyik prezentációmra készülök -, így kimaradnak a balatoni kiruccanások és...
Continue reading
0 Comments