Még októberben szerveztünk egy 50-es évek divatját bemutató divatbemutatót, melynek kapcsán az M5 is meghívott egy rövidke beszélgetésre a vasárnap délelőtti műsorába. Bár határozottan nagyobb szólásszabadsággal rendelkeztem, mint a FEM3-on Berki Krisztián mellett :D, azért akkor is úgy éreztem, hogy tudtam volna még mit mesélni erről a korszakról. Minden interjúm után sajnálom a ki nem mondott szavakat, a bennem maradt gondolatokat, úgyhogy szeretném, ha legalább hozzátok eljutna az, amit az 50-es évek magyarországi divatjáról fontosnak tartok elmondani.

Ahhoz, hogy megértsük a lentebb bemutatott ruhák jelentését és üzenetét, nem árt képbe kerülnünk a korszak történelmével is. Azt ti is látjátok majd, hogy milyenek ezek a ruhák, azt viszont háttérinformációk nélkül nem könnyű eldönteni, hogy vajon miért ezt viselték és miért nem mást.

1940
Christian Dior, New Look, jegyrendszer

Az 1940-es évek végén mutatta be Christian Dior a New Looknak nevezett vonalat (a szögletes formát felváltja a ruha felső részének alakkövetése, a váll kerek. Hangsúlyossá válik a vékony derék. Hullámos lesz a szoknyarész, kifele bővül és majdnem bokáig ér.), ami aztán alapjaiban határozta meg a divatot. Nyugaton. Ugyanis a keleti blokkban, azaz nálunk ezzel szemben a takarékos divat “hódított”, kényszerből. Ahogy például Angliában, úgy nálunk is bevezették a jegyrendszert és a típusruházatot. Akkora volt az anyaghiány, hogy így próbálták igazságon elosztani azt, ami a rendelkezésre állt. Ettől függetlenül a korabeli lapok még a nőiességről és a szépségről írtak, sőt: olvashattuk azt is, hogy a “Hiúság minden nőnek a kötelessége.”

1950
Kényszerpuritanizmus

Az 50-es évek elejére megváltozott a nőideál: a korábbi, törékeny nővel szemben a munkásnőt éltették – a pártpropaganda legalábbis mindenképpen. Kényszerpuritanizmus uralkodott, azaz a központosított “divat”, melynek fókuszában a (fizikai munkát végző) dolgozó nő állt.

A dolgozó nőnek természetesen más ruhadarabokra van szüksége a mindennapi életben, mint a dísznőnek. A modern tervezőművésznek nem az a feladata, hogy néhány divatdámának agyaljon ki soha nem látott ruhafantáziákat, hanem hogy million és million nő számára tervezzen szép és praktikus ruhákat, melyek az élet, az otthon, a munka, a sport és az ünnep alkalmainál jól szolgálják a millió és millió dolgozó asszony igényeit.