Hirtelen azt sem tudom, hogy hogyan vezessem fel ezt a témát, annyira szokatlan számomra. Röhrig Géza Kossuth-díjas magyar színész, költő, énekes, az Oscar-díjas Saul fia film főszereplője egy, a korábbiaktól markánsan és alapjaiban elütő szerepbe bújt. A New York-i Barneys készített vele egy címlapos fotóanyagot, melyben olyan nagy divatházak remekeit viseli, mint a Prada, a Valentino vagy Paul Smith. Bár én még nem láttam a filmet (nem olyan régen jártam Auschwitzban és bár ilyen, tőlem távoli történésektől elég jól tudom függetleníteni magam, itt ez nem sikerült. Az egész hely úgy, ahogy van borzasztó, de számomra a legmegrázóbb Auschwitz II. –  Birkenau kézzel fogható, szívbe és lélekbe görcsösen belemarkoló atmoszférája volt. Érdekes, hogy míg számomra kedves és szép helyek érzetét is csak homályosan, erős blurrel átfuttatva tudom felidézni, addig a tábor tragikusan-tompán csendes, félelmet-döbbenetet-szomorúságot ködként magához vonzó képét fájdalmasan tökéletesen).

Na de térjünk vissza a tárgyhoz, hisz onnan kanyarodtam el, hogy bár nem láttam a filmet, a teaserekből és snittekből számomra is emlékezetes Röhrig Géza átütő tekintete, amivel elég sokat “játszottak” a film készítői is, s ami ezekről a divatfotókról is ugyanúgy átjön. Elmondása szerint ez az első ilyen típusú felhajtás körülötte: fodrászok, stylistok, sminkesek – minden, ami egy divatanyag fotózásával együtt jár. Azt meséli, hogy egészen addig nem érdekelte az öltözködés, amíg a második felesége egy randevújukon nem mondta azt, hogy többet nem akarja rajta látni azt a ruhát, amiben megjelent. 🙂

PAUL SMITH

Belstaff

Prada

Cifonelli

Valentino