Kamaszkoromban gyakorlatilag nem ismertem a nadrágot. 18 éves koromra egy farmer nadrágom volt, az sem kék, hanem bézs színű. A szoknya mindenhatóságában hittem és abban, hogy lépten-nyomon demonstrálnom kell, hogy (végre) nő vagyok, szép hosszú lábakkal és a nadrág a pasiknak való, valamint azoknak a csajoknak, akiknek ez a női mibenlét nem olyan fontos, mint nekem. Aztán később lett több nadrágom, de ma sincs sok, leszámítva a farmereket, mert abból mára rengeteg gyűlt össze, igaz, a tökéletesen szaggatott világoskék farmer még mindig nem az enyém. (Az ügyfeleim ennél szerencsésebbek, mindenkinek megtaláltuk az igazit. Lehet, hogy szükségem lenne egy personal shopperre nekem is.) A mai napig utálok nadrágot vásárolni, talán ezért sem bővelkedem benne, de az is tény, hogy én a szoknyában/ruhában érzem szabadnak magam. Ki nem állhatom, ha valami úgy ölel körül, mint a nadrág, rám tapad és úgy érzem, valami összetart (persze alak-ügyileg ez jó), nem enged érintkezni a levegővel és ezáltal nem enged kapcsolatba lépni a világgal. Ez lehet, hogy drámaian pátoszi volt, de azért írtam így le, mert fontosnak tartom, hogy meg tudjuk fogalmazni a viszonyulásunkat a ruhadarabok iránt, csak így tudunk falakat ledönteni. Döbbenten szoktam hallgatni a próbafülkékben az indokokat, hogy ki mit miért nem visel. A leggigászibb érv a “Nem tudom…”, így, ilyen bizonytalanul, a következő meg az “Azt hittem, hogy ez …”.

Úgy döntöttem, hogy elindítok itt a blogon egy új rovatot, ami egy-egy darabot helyez fókuszba, egy-egy problémának tűnő kérdéssel foglalkozik, a lehetőségeimhez mérten alaposan járom körbe az adott kérdést. Nem szeretem az olyan cikkeket, amik a kérdéskör 20%-ával foglalkoznak, mert az én problémám általában a maradék 80-ba tartozik, ezért sokszor hagyok ott csalódottan cikkeket és kutatok tovább, hátha segít nekem valaki. Szóval igazi, hatékony segítséget szeretnék nektek nyújtani, nem idő és fehér lap kitöltő firkálmányokat, csak hogy elmondhassam, én aztán írtam! Új cikk van! Gyere a blogra! Ezek a must havek! Így viseld ezt meg ezt, (ebből a három opcióból tudsz választani, mert nem volt időm tovább foglalkozni a kérdéssel, egyébként is, légy egyedi és megismételhetetlen úgy, hogy mindenkit követsz, akit csak tudsz.)! Ismerős, ugye? Persze, az én időm is véges, a rendelkezésre álló képanyag is, de ígérem, hogy törekedni fogok a minél alaposabb alaposságra. Kezdem is.

Szóval én magamon nem szeretem annyira a nadrágot, de a nők többsége imádja (amit maximálisan megértek és kamaszkori gondolataimon csak nevetek ma már), kb. az 1920-as évek derekától. (Igen, Coco Chanel keze is benne van a dologban, szerencsénkre.) Számtalan anyagból és szabásvonallal készülhet, lehet bőségránccal tűzdelt és testre feszülő, lehet a neve capri, palazzo, szivarnadrág, culotte, chino vagy leggings (bár a leggings nem nadrág, ugyebár…).

A tervem az volt, hogy a női chino nadrágokról írok, de a képanyag korlátozott volt és a böngészés során bekerült pár más típusú nadrág is, így leginkább abból indulunk ki, hogy van egy bézs/barna/szürke/teveszín, tehát semleges színű szövetnadrágunk, ami lehet chino, vagy capri, pamutnadrág vagy akár lovaglónadrág is. Tehát a szín és a “hangulat” lesz a fontos, ugyanis úgy látom, picit ötlettelenül viseli az utca embere ezt a darabot, gondolom a szín miatt.

Hogyan néz ki a chino (zsávolykötésű pamutszövet)? Miért a bézs/teve színből indulok ki? 

Azért, mert kezdetben olajzöldben, bézsben és khaki színekben lehetett kapni, mára viszont gyakorlatilag az összesben lehet, ráadásul van élénk és pasztell változata is. Formáját tekintve van olyan, ami lazán eláll és van olyan, ami követi az alakot. Nézzünk egy klasszikus változatot: a puha pamut sztreccs anyagból készült női nadrágot két diszkréten bevágott zsebbel, a farrészen pedig két zsebfedős díszzsebbel látták el. Normál szabásvonalú, normál derékmagasságú és egyenes nadrágszárral ellátott klasszikus ruhadarab (98% pamut, 2% elasztán). Egyébként a képen szereplő darabot a Tchibo forgalmazza – még sosem vettem ott semmilyen ruhadarabot, de a szomszéd lány igen és meglepően jó ár-érték arányú holmikat. Nagyjából minden márkánál találsz chinot, a H&M-től kezdve az F&F-en át az Orsayig, és természetesen árul ilyet a Ralph Lauren és a Gant is – szóval szinte mindenki.

SZÍNEK, HANGULATOK

Kezdjük egy bátor, nem szokványos színpárosítással! Ugye milyen remek hozzá a piros? Hidd el, én sem ezt választottam volna zsigerből, de el kell ismerni, hogy jobb már nem is lehetne. Mitől működik? A nadrág színe passzív, visszahúzódó, semleges, a piros meg nagyon intenzív és figyelmet követelő, így szépen egészítik ki egymást. Az övről se feledkezzünk meg, a legtöbb esetben nagyon is sokat tesz hozzá a szetthez egy jól megválasztott öv, ahogy itt is.

Ha felül is inkább rejtőzködő álláspontot követnénk, akkor az a piros kerülhet egészen lentre, az eredmény így is eredeti lesz. Az a bizonyos piros egyébként lehet korall, narancssárga, királykék, zöld, de akár citromsárga is.

Ha se piros felsőnk, se piros cipőnk, a táska sem rossz megoldás, akkor sem, ha nem Ferrari piros az árnyalata, hanem decensebb, visszafogottabb. (Nem baj, ha a kendőnket nem tekerjük át a táska fogantyúján… :D.)

Az öltözékünk hangulatát mi irányítjuk. Ha fehéret teszünk hozzá, az fényt ad neki és könnyeddé teszi az összeállítást, ad neki egyfajta tiszta érzetet. Egy kis sötétkékkel persze vissza lehet húzni a komolyabb összhatás felé, például így:

Csak sötétkékkel viselve egészen business casuel szettet is kaphatunk, ahogy itt is látszik, a nadrág és az ing is kicsit maszkulin jellegű, ahogy a cipő is.

S T Í L U S K Ö R K É P

A VAGÁNY

Tornacipővel viselve máris laza, kicsit talán deszkás lookot kapunk, főleg egy kapucnis felsővel, de tény, hogy nagyon vagány. Fehér blézerrel ugyanez a szett übervagány, azt gondolom, ez itt egy elég eredeti összeállítás.

A ROMANTIKUS

Kell hozzá egy balerina, vagy nőcis, de lapos talpú és sarkú cipő és egy nőiesen szabott top vagy zakó. Alul továbbra is (nagyon) casual és maszkulin, felül viszont jön a kontaszt a feminin tónusokkal.

A FRANCIA NŐ

Maszkulin darabok keverve nőiesebbekkel, vörös rúzs, balerina, konty, feliratos póló és szinte egy szetten belül minden, amivel könnyedén leírható a párizsi sikk.

A NŐCIS

Egy magas sarkú, esetleg egy vörös rúzs és máris csajos, nagyon csajos, nagyon-nagyon csajos lesz a szett. Vagy egyszerre lesz vagány és csajos, lásd utolsó kép.

A RÉGEBB ÓTA FIATAL

Olyan darab, ami bármelyik korosztálynak nyújt alternatívát és teszem hozzá, viselheti UGYANÚGY egy 20, de egy 60 éves is. (Tehát 60 évesen is viselhető akár magas sarkúval, de tornacipővel is, blúzzal és pulóverrel is.)

AZ ÉVSZAKOKON ÁTÍVELŐ

Az a jó a chinoban, hogy ugyanazt a darabot könnyedén ősziesíthetjük. Itt majd a csizma, illetve a nadrág hosszát kell jól belőni, de ez már nagyon alkati kérdés, a tükör lehet a legnagyobb tanácsadónk (vagy én).

A FÉRFI CASUAL 

Számos, férfiakkal lebonyolított personal shopping után megvilágosodtam: a legjobb, ha nem is nekik, hanem az otthoni öltözködési miniszternek, a párnak, barátnőnek, szeretőnek, feleségnek, leendő társnak, azaz nektek mutatom meg, hogy mit és hogyan érdemes viselnie az úrnak, aki ad magára.

Míg arról győzködöd az erősebbik (hol gyengébbik) nem képviselőjét, hogy márpedig egy férfi esetében tényleg must have a chino, mesélj neki róla. Megfigyeltem, hogy a férfiaknak sokkal fontosabbak a nagy sztorik, mint nekünk, nőknek. 1848-ban Sir Harry Lumsdennek, egy éppen Indiában állomásozó brit ezred parancsnokának támadt egy remek ötlete. Katonáinak uniformisa fehér volt, amit ő kávéból, curryből és szederléből készült festékkel festetett be, hogy így álcázzák a különböző szennyeződéseket rajta. A szín a “khaki” nevet kapta a helybeliekről, ami hindi nyelven porszínűt vagy földszínűt jelent.*

A chino nevet egyébként a 20. században kapta. Ennek a névválasztásnak is van egy anekdotája, amit most nem írok le, de a lényege, hogy a kínaiak (chino) után kapta ezt a nevet.

Mikor viselje ezt a férfi? 

A farmernél elegánsabb, a flanelnadrágnál lazább viselet, de hivatalos alkalomra ne viselje senki.

*Bernhard Roetzel: A gentleman

Marcella